Nyugati szomszédunkhoz elsősorban azért érkezik sok külföldi, hogy biztos megélhetést találjon. „Itt sincs kolbászból a kerítés!” – hangzik el sokszor. Ezzel részben egyet is értek, viszont az érem másik oldala, hogy a viszonylag magas átlagfizetés, az osztrák szociális háttér, a különböző állami támogatások és a vállalkozásbarát környezet miatt hosszútávon érdemes maradni. Ha állandó osztrák lakcímmel és biztosítási kártyával (e-card) rendelkezünk, már kaphatunk némi segítséget a munkaügyi hivataltól (AMS). Ezt később igyekszem majd bővebben kifejteni. Térjünk át most inkább érintőlegesen egy szorosan ehhez kapcsolódó témához, a lakhatáshoz.

Mennyibe kerül a lakhatás?

Az életet Bécsben elkezdeni nem egyszerű anyagi tartalékok nélkül, mert az ingatlan bérleti díjak az elmúlt évek során az egekig szöktek. Egy egyszerű szoba bérlése sokszor több száz eurónkba kerülhet havonta, illetve egyéb költségeink is felmerülhetnek a havi rezsin felül (kaució, ingatlanközvetítői díj, stb). Bécsben minimum 3000 -4000 EUR-t elő kell teremtenünk (gyakran jövedelemigazolással együtt), ha egy 1,5 – 2 szobás albérlethez szeretnénk jutni.

Kevés pénzzel Ausztriába költözni? Igen, lehetséges!

Ha valaki csak most gondolkodik azon, hogy Ausztriában szeretne dolgozni és nincs sok megspórolt pénze, annak azt javaslom, hogy olyan – főleg szállodai és vendéglátós – munkákra jelentkezzen, ahol szállást és étkezést is biztosít a munkaadó. Valamennyi EUR-ra itt is szükség lehet a szállás kauciójára, illetve az első havi vásárlásaidhoz. Az én esetemben a tiroli szálloda egyszeri 70 EUR befizetését kérte az általa biztosított szállás kauciójaként, amit a munkaszerződésem lejártakor automatikusan visszakaptam. Ilyen állásajánlatokra leginkább Tirolban, Vorarlbergben, Salzburgban bukkanhatunk, de Bécs környékén is hirdetnek hasonló állásokat időnként.
Néhány állásportál, ahol érdemes a turizmusban és a vendéglátásban meghirdetett pozíciókat böngészni: www.rollingpin.de, www.hotelcareer.at, www.hogastjob.com, www.gastrojobs.com, www.tourismusjobs.at, www.gastroanzeigen.at
Más szakterületek esetén inkább itt érdemes körülnézni: www.karriere.at, www.monster.at, www.derstandard.at/karriere, www.jobs.at, www.jobrapido.at

Esetünkben szerencsésen alakult minden, mert viszonylag kedvező áron találtunk egy tiroli falusi albérletet, amit már egy fizetésből is fenn tudtunk tartani. Két jövedelemből pedig úgy éreztük magunkat, mintha a Paradicsomban élnénk. Néhány hónapon belül egész szép összegeket tudtunk félretenni.

Utam a jobb állás irányába…

Ausztriában szobalányként és eladóként kemény időket éltem át. A karácsonyi ünnepek tájékán előfordult, hogy 3 hetet kellett végigdolgoznom szünnap nélkül. Míg mások boldogan, meghitt családi körben ünnepelték az adventet és a karácsonyt, addig én a szobákat tettem rendbe vagy a vendégeket/vevőket szolgáltam ki szörnyen fáradtan, de mégis mosolyogva. Az igazat megvallva szobalányként és eladóként olyan elismerésben volt részem, amit Magyarországon csak ritkán tapasztaltam főnökeimtől. Elhatároztam, hogy minden feladatomat a lehető leglelkiismeretesebben elvégzem és kibírom minimum azt az 1 évet, hogy társadalombiztosítási jogviszonyt szerezzek és közelebb kerüljek ahhoz a célomhoz, hogy újra irodában dolgozhassak. A szociális háló hozzáféréséhez az osztrák állam bizonyos feltételeket szab korcsoportonként és a ledolgozott évek alapján. Természetesen elsődleges célunk az volt, hogy megfelelő munkát találjunk.

A bécsi munkaerőpiaci viszonyok egészen máshogyan festettek, mint amit Tirolban megszoktunk. Egy meghirdetett állásra nagyon sok jelentkező jut, úgyhogy óriási a verseny az osztrákokkal és más külföldiekkel. Bécsbe érkezve – az albérletbe való beköltözésünk után – első utunk az AMS-be vezetett. Azt hittük, hogy a beregisztrálás után maximum néhány hónap elteltével sikerül valami kezdő irodai munkát találunk. A német nyelvet ekkorra már viszonylag jól elsajátítottuk, így lelkesen küldtük az önéletrajzunkat sok helyre, bízva egy állás elnyerésében. Az AMS által finanszírozott nyelvtanfolyamokat sikerrel elvégeztük, de még így is csak eladói és kisegítő állásokra hívtak be.

Viszonylag sok időt töltöttem el álláskereséssel. Nem tagadom, gyakran ebből kifolyólag elég negatívan is álltam hozzá az újabb és újabb irodai pozíciók megpályázásához. Állásinterjúig több száz pályázat után sem jutottam el, így elkeseredettségemben elkezdtem újra eladói állásokra pályázni, így ismét rövid időre eladó lettem.

Tapasztalatom az állásközvetítő cégekkel

Össze sem tudom számolni, hogy az elmúlt 3 év alatt mennyi helyre pályáztam (a személyzetisek által nagyon jónak tartott pályázati anyagommal), mégis százával kaptam az elutasításokat. Az állásközvetítő cégekkel kapcsolatban annyit elmondhatok, hogy kevés a jó toborzó szakember és ebből adódóan nem nyújtanak igazi segítséget.
Furcsának találom, hogy a mai világban, amikor az álláskeresők nagy hányada számos – sokszor rajta kívül álló – okból rákényszerül a többszöri munkahelyváltásra és emiatt nem tud olyan roppant egyenes szakmai életutat felmutatni, akkor már esélyt sem kaphat a szakmájában egy újrakezdésre. A tanácsadó cégek többsége csak az ilyen „tökéletes” pályázókat keresi és közvetíti ki a munkaadónak és gyakran a megbízó vállalatok is hasonlóan szűk látókörűek.
A másik eset akkor fordul elő, ha a pályázó ugyan többéves tapasztalatot tud igazolni egy területen belül, de váltani szeretne. Mit mond ilyenkor a tanácsadó vagy fejvadász cég? „Szuper! Többéves tapasztalat, ez nyert ügy! Továbbítjuk jelentkezését a cégnek.” Ez jó a tanácsadó cégnek, de vajon a jelentkezőnek és a munkaerőt kereső vállalatnak is? Nem hiszem! Hosszútávon ,mindenki rosszul jár az ilyen és ehhez hasonló munkaerő közvetítéssel, hiszen az újonnan felvett munkaerő nem marad szívesen ezen a kényszerpályán, a munkáltató pedig szükségszerűen állandóan kereshet új jelentkezőt az adott munkakörre.
Ha ki akarunk törni ezekből a skatulyákból, amit ránk húztak, mindent meg kell tennünk, hogy legalább szakmai továbbképzésekkel bekerülhessünk az áhított területre! Arra nincs garancia, hogy minden azonnal változik, de nálam már érezhetően elindult valami pozitív irányba.

Segíts magadon, Isten is megsegít!

Főként egy személyre számíthattam minden álláskeresési stratégiánál: magamra. Az eddig eltelt idő alatt ezt a fontos szabályt nagyon jól az agyamba véstem. Támogatott tanfolyamokat kerestem, amik a rég megkopott szakmai tudásomat hivatottak volna felfrissíteni és továbbfejleszteni. Ha nem kaptam kellő támogatást, kezembe vettem az irányítást és képeztem magam az internet vagy különböző könyvek segítségével. Már egy év bécsi irodai tapasztalatot és – osztrák főnökeimtől, munkatársaimtól – elismerést is elkönyvelhetek magamnak. Ezekre gondolva mindig jóérzések kerítenek hatalmukba és megerősítenek, hogy érdemes továbbmenni. Az osztrák munkaügyi hivatalnál két sikeres német nyelvvizsga letétele után most egy színvonalas szakmai tanfolyamon vehetek részt. Tudom, megdöbbentő, hogy a sokak által szidott AMS is képes időnként hasznos szakmai tanfolyamokat támogatni. Mi ez, ha nem egy jel, hogy el kell indulni ezen az úton?! 🙂

Következő írásomban a munkanélküliségről, a munkanélküliek hozzáállásáról és a munkaügyi hivatal által támogatott lehetőségekről írok…