Az elmúlt alkalommal ígértem, hogy a lakásbérlésről és a lakáspiaci dolgokról fogok írni. A munkahely megszerzése mellett ugyanis fontos, hogy találjunk egy elfogadható albérletet, ami még megfizethető és ahol viszonylag nyugodt körülmények között lakhatunk.
Mielőtt bármit aláírnánk, alaposan gondoljuk át, hogy milyen feltételeket kínál az ingatlanos vagy a tulajdonos, mert sajnos könnyen csapdába eshetünk.

Ahány ház, annyi szokás Tirolban

Aki eddig követett, az tudja, hogy első osztrák albérletünk Tirolban volt. Bár az akkori munkahelyem felajánlott nekem ingyenes szállást (egy szobát), mégis inkább egy albérlet mellett döntöttünk. Mielőtt kiköltöztünk volna, számos internetes oldalon tájékozódtunk a feltételekről, a törvényi előírásokról, az információk nagy része azonban így is rejtve maradt előttünk. Rengeteg lakáshirdetést láttunk, azonban különböző feltételekkel.

Hosszú internetes kutakodás után rábukkantunk egy tiroli, 40 négyzetméteres falusi albérletre. Ekkor még Budapesten éltünk, így külön szervezést igényelt a kiutazás, tekintve hogy minimum 7 órányi oda- és 7 órányi visszaúttal kellett számolnunk.
Rengeteg e-mail váltás után (telefonálni még nem mertünk hiányos német nyelvtudásunk miatt) sikerült időpontot egyeztetnünk a lakás megtekintésére. Ekkorra – főleg kölcsönkért pénzből – előteremtettük a kezdetekhez szükséges anyagi forrást és azzal a szándékkal indultunk útnak, hogy ha igazán megfelel, azonnal lefoglaljuk és kivesszük. Így is történt.

Átvételkor a havi bérleti díjon (350 EUR) kívül 1000 EUR kauciót és az ingatlanos hölgy éves közvetítői jutalékát (azaz 400 EUR-t) kellett kifizetnünk. Ez akkor nagyon kedvező ajánlatnak tűnt, a látszat azonban csalt.
Az első néhány hónapban azt gondoltuk, hogy nagyon jól jártunk, hiszen az eredetileg nyaralónak (Ferienhaus) hirdetett lakást a tulaj hajlandó volt nekünk egy éves határozott idejű szerződésre kiadni. A fekete leves csak ezután következett…

Egy év múlva, a szerződésünk meghosszabbításáért cserébe az ingatlanos elkérte az újabb évi közvetítői jutalékot. Az előző szerződésünk még le sem járt, ő máris „készségesen” küldte a következő csekket. Időközben tudomásunkra jutott, hogy Ausztriában a gyakorlat az, hogy a bérlő minimum 3 éves határozott idejű szerződést köt, amelyet egy év után némi felmondási idővel bármikor fel lehet mondani úgy, hogy ha mindent rendben találnak kiköltözéskor, a kaució visszajár. A mi esetünkben tehát a két év alatt 800 EUR helyett összesen csak 400 EUR-t kellett volna kifizetnünk. Az ingatlanos tehát – mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne – duplán bekasszírozta a közvetítői díjat. A tanulópénzt tehát megfizettük.

Minden hónapban készpénzben adtuk oda a bérleti díjat, valamint évente a bérbeadónk által kis papírfecnin kiszámolt rezsi költségek „különbözetét” is kiegyenlítettük. Bizonyítani természetesen semmit sem tudunk, de valahogy gyakran az az érzésünk támadt, hogy olyan szolgáltatásért is pénzt adtunk ki, amit valójában igénybe sem vettünk. Sajnos nem tehettünk semmit, kiszolgáltatottnak éreztük magunkat. Ebből a történetből okulva a bérleti szerződés megkötésekor javasolt tehát az átutalást választani, valamint fontos, hogy a lakásunknak egyedi mérői és ebből adódóan egyedi elszámolása legyen a közüzemi szolgáltatók felé.

Bécs: szemtelenül drága albérletek versus államilag támogatott lakhatás

Tiroli kalandjaink után térjünk most át a bécsi lakásbérlési lehetőségekre. Amikor az osztrák főváros mellett döntöttünk, úgy véltük, hogy hasonlóan működik az ingatlanbérlés, mint Tirolban. Tévedtünk!

Sok a hasonlóság, azonban 5-10 jelentkező is lehet egy lakásra, amit a – sokszor pénzéhes – lakástulajdonosok és ingatlanosok ki is használnak (Tisztelet a kivételnek!). Ami szembetűnő, hogy a nagyobb verseny miatt a bérbeadó bekérheti a jelentkezők jövedelemigazolását vagy egy bankszámlakivonatot az aktuális egyenlegről biztosítékként és aztán kényelmesen hátradőlve válogathat a lehetséges jelöltek közül.
Mi is futottunk néhány kört, mire találtunk egy olyan ingatlanos által hirdetett lakást, ami sok tekintetben megfelelt, kivéve az árát. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez a havi bérleti díj pofátlanul magas. Azt hittük, hogy Bécsben minden lakásért ugyanennyit kellene fizetnünk, hiszen más hirdetésekben is hasonló árakat figyeltünk meg.
Eltelt egy év, mire osztrák és régóta itt élő külföldiektől megtudtuk, hogy a lakásunk iszonyatosan drága. Sokan nem tudják ugyanis, hogy az aránytalanul magas bérleti díjakat felülvizsgáltathatják több erre szakosodott szervezettel is. A tényleges és a szervezet által jogosnak ítélt díj különbözete pedig visszaigényelhető a bérbeadótól, mégpedig akár évekre visszamenőleg!

Ezen információk birtokában minket is egyre inkább az foglalkoztatott, hogy hogyan szabadulhatnánk meg a túl magas terhektől, amitől már szinte folyamatosan úgy éreztük magunkat, mintha mázsás köveket hordanánk a hátunkon. Szerencsére ismerőseink és barátaink felhívták a figyelmünket két nagyon hasznos internetes oldalra. Az egyiken azt lehetett ellenőrizni, hogy a lakás bérleti díját korrektül állapították-e meg.
Ez az oldal itt található: https://www.wien.gv.at/richtwert/berechnung/
A másik weblapon arról kaphattunk információkat, hogy hova fordulhatunk segítségért, ha túl magas díjat fizettetnek velünk. Erről bővebben itt olvashattok:
http://www.wien.gv.at/amtshelfer/bauen-wohnen/wohnbautechnik/berechnung/richtwert.html

A magas lakásbérleti díjhoz akkor is kaphatunk támogatást, kiegészítést, ha alacsony jövedelemmel rendelkezünk. Ebben az esetben azonban több paramétert vesznek figyelembe. Sajnos, a mi esetünkben ez nem jöhetett szóba. Amennyiben hasonló problémákkal küzdesz, a következő oldalakat ajánlom figyelmedbe:
http://www.wien.gv.at/amtshelfer/bauen-wohnen/wohnbaufoerderung/unterstuetzung/wohnbeihilfe-antrag.html,
http://www.wien.gv.at/wohnen/wohnbaufoerderung/wohnbeihilfe/mietzinsbeihilfe.html

Bécs: 1-2 év után jöhetnek az államilag támogatott lehetőségek

Talán ez az a fejezet, ami sokunkat érint. Párommal sok mindent átéltünk az elmúlt 3 év alatt, tekintve, hogy majdnem ingünk, gatyánk ráment a lakásbérlésre. A helyzet az, hogy szinte nulla spórolt pénzzel úgy döntöttünk, hogy bármi áron, de olcsóbb lakásba költözünk. Annyira erős késztetést éreztünk, hogy célunk eléréséhez még hitelt vagy kölcsönt is hajlandóak lettünk volna felvenni, csak hogy kimásszunk ebből a kutyaszorító helyzetből.
Sokáig az önkormányzati lakást (Gemeindewohnung) gondoltuk jó megoldásnak, de mások panaszkodtak, hogy ott fel kell kerülni egy várólistára, ami azt jelenti, hogy talán évek is eltelhetnek, amíg hozzájutunk egy ilyen lehetőséghez. Másrészről nem mindig olyan lakást utaltak ki, amit a jelentkező szeretett volna. Ha valakinek ebben a témában van tapasztalata, szívesen venném, ha megosztaná velem, velünk! 🙂

Ekkor láttuk meg a fényt az alagút végén és jött az a bizonyos érzés: „Igen, megvan a megoldás! Államilag támogatott szövetkezeti lakás (Genossenschaftswohnung)!”
A kezdeti lelkesedésünk egy kicsit alábbhagyott, amikor a havi bérleti díj mellett megláttuk, hogy mekkora önrészt kell rögtön az elején befizetni. Nagyon eltökéltek voltunk, így utánajártunk, hogy hogyan szerezhetnénk meg a kért összeget. Nem is kellett sokat keresgélni, a megoldás a szemünk előtt hevert: „Államilag támogatott kedvezményes hitel (Eigenmittelersatzdarlehen)”. Akit érdekel, ezen a weblapon olvashat a feltételekről:
http://www.wien.gv.at/wohnen/wohnbaufoerderung/ahs-info/landesdarlehen/einkommen-familie.html

Amikor megpályáztuk az újonnan épülő lakásunkat, még mindketten foglalkoztatotti jogviszonyban álltunk. Párom azonban időközben munkanélküli lett, így egy kicsit izgultunk, hogy mi lesz ezután. A hitelkérelmünket már benyújtottuk, de az ügyintéző rándított egyet a vállán és csak annyit mondott, hogy már nem számít, a hitelt biztosan megkapjuk. 6000 EUR hitelt vettünk fel az államtól 20 éves futamidővel, évi 1%-os kamattal. Alig hittünk a szemünknek, hogy ez velünk történik. 🙂 Néhány hónapon belül miénk lett a lakás és a bank egyenesen az építtetőnek utalta át az önrészünket, így azzal sem kellett többet foglalkoznunk. Így jutottunk el oda, hogy júniustól költözhetünk Seestadt-ba. 🙂 Seestadt-ról itt olvashatsz:
https://www.wien.gv.at/stadtentwicklung/projekte/aspern-seestadt/

Akit részletesebben érdekel a lakáshelyzet Bécsben, annak szívből ajánlom a következő cikket (amely mellesleg a párom szerzeménye :)):
http://www.iranyausztria.hu/becsi-lakasberles-korkep/

Remélem, egy kicsit sikerült lelket öntenem azokba, akik hasonló nehézségekkel szembesülnek! 🙂 Ha hasznosnak tartod ezt a cikket, kövess engem legközelebb is, amikor a képzési támogatásokról fogok néhány szót ejteni!

Legyen szép napod! 🙂